Az első elektromechanikus számítógép Konrad Zuse német mérnök nevéhez kötődik. Az első, Z1 nevű gépe még teljesen mechanikus gép volt. Ezeket továbbfejlesztette: a Z2 már reléket is tartalmazott, így ez volt az első elektromechanikus áramköröket is tartalmazó számítógép. A Z3 pedig már programvezérlésű, bináris számrendszerben dolgozó számítógép volt. A Z4 volt az első olyan digitális számítógép, amely kereskedelmi forgalomba került.

A Z4 kidolgozása alatt jött rá arra, hogy a gépi kódú programozás túlságosan bonyolult. Korát megelőzve kidolgozta az első magasszintű programozási nyelvet, a Plankalkül-t. Ez a nyelv később komoly befolyást jelentett a nagyon széles körben elterjedt ALGOL programozási nyelvre.

Érdekes adalék, hogy a programozási nyelv kidolgozását PhD értekezésként benyújtotta, de azt formai okokból visszautasították: elfelejtette ugyanis befizetni az eljárás 400 márkás díját.

Nem szabad elfeledkezni az adattárolás fejlődéséről sem. Gerhard Dirks német professzor szabadalmaztatta a mágneses adattároló eszközét. Ezeknek a továbbfejlesztése alapozta meg a mai széles körben elterjedt adattárolást.

Az alábbi képen egy mágnesezett korong képe látható:

Az IBM nevű cég szintén szabadalmaztatott mágneses adattároló eszközt, végül Dirks szabadalmát egymillió dollárért vásárolták meg.

Az IBM numerikus számításokra alkalmas számítógépét, a Mark I-et a Harvard Egyetem számára készítették. Ez egy általános célú elektromechanikus számítógép volt, a II. Világháború második felének idején.

Az eredeti terveket Howard Aiken 1937-ben készítette és adta át az IBM-nek, ahol jóváhagyták a projektet.

Az első program, amely a Mark I gépen futott, az Neumann János kezdeményezésére íródott. Neumann ezidőben a Manhattan projekten dolgozott. A MARK I végre kiszámította azokat a matematikai táblázatokat, amelyet Charles Babbage célzott meg az analitycal engine gépével.

A Mark I tizenöt év szolgálat után 1959-ben vonult nyugdíjba.