This is an old revision of the document!
1. feladat: Milyen hibákat talál az alábbi megoldásokban?
m = malloc(80); m = NULL;
megoldás: 80 bájt lefoglalása, majd a pointer nullázása. Probléma: - a lefoglalt 80 byte nem szabadul fel. m = NULL sor természetesen nullázza az m mutatót, de ettől még a 80 bájt lefoglalva marad.
Egy pointerhez memória lefoglalása majd amikor már nincs rá szükség, akkor a felszabadítása az alábbi váz alapján valósítható meg.
m = malloc(80); // számolás.. egyéb kódok free(m);
Nézzük a következő hibás példát. Mi lehet a hiba?
free(n); n = 5;
megoldás: felszabadított memóriaterületre akarunk írni. Ha már meghívtuk a free() memória felszabadító függvényt, akkor nem lehet tovább használni a pointert. (ameddig a malloc()-al újra foglalunk neki memóriát.)
A következő példában nem használunk dinamikus memóriafoglalást, ami elvileg még jó is lehet, de mégsem szabályos. Miért?
char *p; *p = 'a';
megoldás: nem inicializált pointert akarunk használni. Azaz a char *p, nem ad értéket a p pointernek, csak helyet foglal neki, és azon a helyen 0 van, vagy valami memóriaszemét. Ha a következő sorban a *p = 'a' -val a p által mutatott címre bele szeretnénk másolni a 'a'-t akkor az nem lesz lehetséges, mert a 0-ás címre nem írhatunk.
Feladat:: foglaljunk le dinamikusan egy 10 elemű int vektort.
#include <stdlib.h>
int main() {
int *v = (int *)malloc(1000 * sizeof(int));
free(v);
return 0;
}
A kód igazából nem csinál túl sok használhatót, csak demonstrálja a malloc() használatát. A paramétere azt jelenti, hogy hány bájtot szeretnénk lefoglalni. Önmagában 1000-el meghívva csak 250 darab int értéknek foglal helyet, mert minden int 4 byte-ot foglal. Mivel ezt nem akarjuk fejből tudni ezért használjuk a beépített sizeof() operátort, ami sizeof(int) esetén 4-et ad vissza. Összefoglalva az 1000 int lefoglalásához 4000 byte-ok kell lefoglalni.
Feladat:: Az alábbi 3 függvényből melyik helyes, illetve hibás?
int* f(void)
{
int x = 10;
return (&x);
}
int* g(void)
{
int * p;
*p = 10;
return p;
}
int* h(void)
{
int *p;
p = (int *) malloc (sizeof(int));
return p;
}
megoldás: csak a h() függvény helyes. A f() és g() hibásak, mert ezekben az esetekben a memóriacím a veremben jön létre és a visszaadott érték helytelen memóriacímre fog mutatni.
Feladat:: Mi lesz az alábbi program kimenete?
#include<stdio.h>
void f(int *a)
{
a = (int*)malloc(sizeof(int));
}
int main()
{
int *p;
f(p);
*p = 10;
printf("%d",*p);
}
megoldás: nem ír ki semmit, hanem lefagy.
Feladat:: Hogyan lehetne kijavítani az előző feladatban szereplő programot?
megoldás: az előző program azért nem működik, mert a pointer nincs inicializálva (csak egy másolat), ezért a 0-s memóriacímet adja át az f() függvénynek, így a malloc lefoglalja a 4 byte-ot, de hibás helyre írja vissza. A javítás során vegyük figyelembe, hogy egy pointerre mutató pointer már ténylegesen a p változó címét adja vissza, amibe már a f() malloc()-ja már be tudja írni a lefoglalt memória címét.
#include<stdio.h>
void f(int **a)
{
*a = (int*)malloc(sizeof(int));
}
int main()
{
int *p;
f(&p);
*p = 10;
printf("%d",*p);
}
Feladat:: Mi a probléma következő programmal?
#include<stdio.h>
int main()
{
float *p = (float *)malloc(sizeof(float));
p = NULL;
free(p);
}
megoldás: a p NULL-ázása után, a free() nem tudja, hogy hol van az a memóriacím, amit fel kell szabadítani. A free() nem a p változót, hanem az abban tárolt címet szabadítja fel.