tanszek:oktatas:informacios_rendszerek_integralasa:virtualizacio
Virtualizációs technológiák történeti áttekintése
Hagyományos (hipervizor-alapú) virtualizáció története
A hardver-szintű virtualizáció nem újkeletű technológia – gyökerei egészen az 1960-as évekig nyúlnak vissza.
- 1960-as évek: Az IBM mainframe gépeken megjelent az első virtualizációs megközelítés, például az IBM CP-40 rendszer. Ezek célja az volt, hogy több felhasználó párhuzamosan használhassa ugyanazt a fizikai gépet külön „virtuális gépeken”.
- 1990-es évek vége – 2000-es évek eleje: A számítógépek teljesítménye lehetővé tette, hogy x86 architektúrán is hatékony virtuális gépeket futtassunk. Megjelentek a kereskedelmi hipervizorok, mint a VMware Workstation (1999), majd VMware ESX, később a Microsoft Hyper-V, Xen, KVM, VirtualBox stb.
- 2000-es évek közepétől: A virtualizáció központi szerepet kapott az adatközpontokban, szerver konszolidációra, magas rendelkezésre állás elérésére és erőforrás-optimalizálásra.
A hipervizor-alapú megoldások a fizikai hardver fölött helyezkednek el, és lehetővé teszik, hogy több teljes értékű operációs rendszer párhuzamosan fusson, egymástól izoláltan.
Konténeralapú virtualizáció története (Docker és társai)
A konténerizáció gondolata szintén régebbi, de népszerűvé csak a 2010-es években vált.
- 1979: Az első előfutár a Unix chroot parancs volt, amely képes volt korlátozni egy folyamat fájlrendszerbeli láthatóságát.
- 2000-es évek eleje: A Linux konténer technológiák fejlődni kezdtek, például:
- FreeBSD jails (2000) – izolált környezeteket biztosított
- OpenVZ (2005) – kernel-szintű virtualizáció Linuxon
- LXC (Linux Containers, 2008) – konténer technológia a Linux kernelre építve
- 2013: Megjelenik a Docker, amely az LXC-re épült, és egyszerű, felhasználóbarát CLI-t, API-t, valamint könnyen hordozható konténerképeket kínált.
- 2015-től: A konténeres technológiák robbanásszerű fejlődése, megjelenik:
- Kubernetes – konténerek automatizált menedzselésére
- containerd, CRI-O, Podman – alternatív konténerfuttatók
- Docker Compose, Docker Swarm – összetettebb rendszerek kezelése
A konténeres virtualizáció így a mikroszolgáltatás-alapú architektúrák, DevOps, CI/CD és a felhőalapú alkalmazások motorja lett.
Összegzés
- A hagyományos virtualizáció erősen izolált, teljes rendszerekre épít, és hosszú múltra tekint vissza, főként szervervirtualizációra használták.
- A konténeres virtualizáció a modern alkalmazásfejlesztés és -futtatás eszköze, gyors, könnyű és ideális a mikroszolgáltatások korában.
| Hagyományos virtualizáció | Konténer alapú virtualizáció | |
|---|---|---|
| Virtualizáció típusa | Hardver-szintű virtualizáció (hipervizor segítségével) | Operációs rendszer szintű virtualizáció |
| Futtatott egységek | Teljes virtuális gépek (VM-ek), külön operációs rendszerrel | Konténerek, közös OS kernel használatával |
| Erőforrásigény | Magas – minden VM saját OS-t futtat | Alacsony – csak a szükséges alkalmazási környezetet tartalmazza |
| Indítási idő | Lassabb – másodpercek vagy percek | Gyors – néhány másodperc alatt indítható |
| Izoláció mértéke | Erős izoláció, külön kernel és OS | Közepes izoláció, közös kernel |
| Rugalmasság és hordozhatóság | Korlátozott – nagyobb méret, OS-függő | Nagyon jó – platformfüggetlen konténerképek, könnyű deploy |
| Erőforrás-megosztás | A hipervizor szabályozza a VM-ek között | Az operációs rendszer szabályozza a konténerek között |
| Biztonság | Magasabb – erősebb határok a VM-ek között | Kisebb, de könnyebb frissítés és patch-elés |
| Példák | VMware, VirtualBox, Microsoft Hyper-V, KVM | Docker, Podman, containerd, LXC |
Érdekes video: https://www.youtube.com/watch?v=4RUiVAlJE2w
tanszek/oktatas/informacios_rendszerek_integralasa/virtualizacio.txt · Last modified: 2025/03/28 13:18 by knehez